Lecke a magabiztosságról – Egy prezentáció és a téma, amiről semmit nem tudtam

2017-05-12
805 megtekintés

Mindannyian ismerjük azt az érzést, mikor magunk vagyunk a gondolatainkkal vagy mikor a félelmeink megbénítanak, s azt érezzük, hogy ezt lehetetlen legyőzni.

Számomra a borzalmak egy egyszerűnek tűnő felkéréssel kezdődtek: meghívtak, hogy tartsak előadást egy üzleti fórumon Szöulban, ahol a megválasztott elnök, Park Geun-hye, Korea első női államfőjének beiktatását ünnepelték. A konferenciára Korea legrangosabb üzleti vezetőit, kormányzati méltóságokat és néhány nemzetközi gazdaságban vezető szerepet játszó személyt hívtak meg. Arra kértek, hogy tartsak egy előadást a „jövő vezetői” címmel, a Koreában nemrég megjelent egyik vezetői könyvem alapján. Miután kutatásokat folytattam a koreai üzleti világ vezetőire váró kihívásokkal kapcsolatban, ez elég könnyűnek tűnt. Elfogadtam a meghívást és lefoglaltam a repülőjegyet.

Két héttel a fórum előtt kezdtem sejteni, hogy baj van. Kaptam egy rövid összefoglaló anyagot, melyben körvonalazták a témákat és a kérdéseket, melyeket nekem kellett megválaszolnom. A lista a témák széles skáláját tartalmazta, beleértve a nemzetgazdasági politikától kezdve egészen a kormány szerepéig az új szociális háló létrehozásában. Teljesen pánikba estem, amikor megláttam a kérdést az Észak-Koreával való diplomáciai és gazdasági kapcsolatokról. Biztos voltam benne, hogy tévedésből egy másik előadó anyagát küldték el nekem.

A szervezők azonban nem tévedtek és hamarosan megértettem, hogy a félreértés miből adódott. Az előszó, amit egy koreai kiadású könyvemhez írtam, említett néhány gazdasági kérdést –sokkal inkább kérdésfelvetés volt, mint válaszok megadása. Egyszerűen említettem néhány jó dolgot és most összekevertek egy hozzáértő közgazdásszal. Ha voltál már olyan helyzetben, hogy elhadartál néhány jól hangzó frázist egy idegen nyelven és valaki tévedésből azt hitte, hogy folyékonyan beszéled a nyelvet, akkor megérted a helyzetet. Nemcsak, hogy nem voltam a helyzet magaslatán, de egy teljesen újfajta játékban találtam magam.

Nem volt más választásom, mint leküzdeni ezt a váratlan és kemény kihívást és gyorsan megokosodni. A hetet azzal töltöttem, hogy szakértőkkel konzultáltam és elolvastam minden jelentést, amit a koreai gazdasággal és politikával kapcsolatban találtam. Szétválogattam a hatalmas adathalmazt és addig elemeztem, míg megértettem a témákat és a beszélgetési témák logikáját. A hét végére már magabiztos, sőt izgatott voltam. De a biztonság kedvéért bepakoltam két kedvenc kosztümömet – azokat, amelyekben összeszedettnek és erőteljesnek érzem magam és képes vagyok arra, hogy kezeljem a legkeményebb helyzeteket is.

Miután megérkeztem Szöulba újabb váratlan dolog történt. Miközben pakoltam ki a bőröndömet, egy kellemetlen szag csapta meg az orrom – büdös volt, mégis ismerős. El tudják képzelni a rémületem, mikor rájöttem, hogy miközben otthon csomagoltam, őrizetlenül hagytam a nyitott bőröndömet és az én rosszcsont macskám a közelben volt. Ő az a fajta, aki azt gondolja, hogy minden négyszögletes műanyag tárgy macska WC.

Nos, nincs annál nagyobb önbizalom-romboló, mint egy macskapisi szagú ruha.

Nem volt idő másik ruhát venni és semmilyen száraztisztító nem távolítja el a foltot. Beteget sem tudtam jelenteni. Eszembe jutott valami, amit egy korábbi főnököm mondott. „Amikor vezető csapatban játszol, néha fáj a játék.” Tehát kimostam a „csak szárazon tisztítandó” ruhát a hotel mosdójában és megtépázott büszkeséggel elindultam, hogy találkozzam állami méltóságokkal a „nem éppen lélegzetelállítóan öltözött” állapotomban.

Megtartottam az előadásomat, ami egész jóra sikerült. A panelbeszélgetés alatt felfedeztem, hogy a kétségbeesett és szorgalmas készülésem után a kemény kérdések már nem tűntek annyira keményeknek. És szerencsére nem kérdeztek Észak-Koreáról. A macskapisi témát sem hozta fel senki.

Két dolgot tanultam meg a globális gazdasápolitikával kapcsolatos kellemetlen kihívásból:

 Az egyik, hogy az igazi erőnk abból származik, ami a fejünkben van és nem abból, amit viselünk. Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy kilógsz a sorból, arra az erősségedre tekints, ami belülről jön – még akkor is, ha kívülről teljesen rendetlennek tűnsz.

A másik, hogy a hatalmas kihívások legyőzhetőek, néha egész gyorsan.

A kutatásaim azt mutatják, hogy gyakran akkor vagyunk a legjobbak, amikor a legkevesebbet tudjuk – amikor újoncok és kívülállók vagyunk. Amikor egy megfélemlítő kihívással nézünk szembe, tanulási módra váltunk, ahol nemcsak a legjobb eszünket vesszük elő, s izgalmat, sőt még örömöt is megtapasztalhatunk.

A gyors tanulás különösen fontos a mostani időkben, mivel rohanó korunkban nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy milyen gyorsan tanulsz.

 

Liz Wiseman a The Wiseman Group vezetőképző cég elnöke, rajta van az “Thinkers50” listáján és a világ első 10 vezetői gondolkodója között jegyzik. Cikkei a Harvard Business Review-ban, a Fortune magazinban, a Wall Street Journal-ban és a Fast Company kiadványokban jelennek meg.

Wiseman 3 sikerkönyv szerzője, beleértve a legutóbbit is, a “Rookie Smarts: Why Learning Beats Knowing in the New Game of Work” (magyarul nem jelent meg, ford: Újonc Inteligenciák: Miért győzi le a tanulás a tudást a munka új játszmájában.) Ez az írás eredetileg a Fortune weboldalán jelent meg.

Címkék: , ,