Az új évben is a helyes úton járjunk

2019-01-11
235 megtekintés

Mindannyian valamilyen módon megünnepeltük az Óév búcsúztatását és az Újév kezdetét. Kitűnő alkalom arra, hogy számba vegyük  mindent, amit az életünkben fontosnak tartunk, ami akár megadatott, akár hiányát szenvedjük: családunkat, kapcsolatainkat, ajándékainkat, munkánkat, lehetőségeinket, anyagi helyzetünket… De aki igazán bátor, újévkor ezt a kérdést is feltehette magának: Vajon jó úton haladok?

Mindegyik út vezet valahová. Gyakran el szoktunk feledkezni arról, hogy az általunk választott útnak minden esetben következménye is van. Az sem segít, hogy sok félreértést is lehet hallani az életutakkal kapcsolatban, melyek hitem szerint nem állják ki az igazság próbáját. Sokan úgy vélik, hogy nem is az úti cél a fontos, hanem maga az utazás. Mások azt gondolják, hogy mindegyik úti cél egyenértékű, és senki nem megmondhatója annak, melyik cél jobb vagy magasztosabb a másiknál. Szintén mások azt hangoztatják, hogy igazából csak egy cél van, melyhez mindannyian tartunk, és minden út ehhez a célhoz vezet. Ezeket a „bölcsességeket” nem igazolja vissza tapasztalatunk, inkább az ellenkezőjét láthatjuk: A kiválasztott út és úti cél az emberi életet, annak értékességét valamint a célba érés pillanatának felismeréseit döntően befolyásolják.

Az életutak gondolataimban gyakran jelennek meg sínpárokként, melyek vezetnek minket. Van ebben a gondolatban valami nagyon nyugtalanító. Ha például a budapesti pályaudvarról Debrecenbe szeretnék eljutni, nem elég egy olyan vonatot találnom, mely egy keletre menő sínpáron fog végighaladni – nekem pont az kell, amelyik Debrecenbe visz. Ha rossz vonatra szállok fel, akár hosszú ideig is a jó sínpárral párhuzamosan futhat az én utam – mielőtt lassan eltér tőle, és végzetesen rossz helyen kötök ki. A helyes úti cél és a helyes út akár élet és halál kérdése is lehet.

Az év eleji emelkedett hangulatban keményen hangozhat a következő idézet C. S. Lewis-tól: „Mind szeretnénk fejlődni, de ha a rossz úton haladunk, a fejlődés egyenlő a visszafordulással és a helyes út megtalálásával. Ebben az esetben az a leghaladóbb ember, aki legkorábban fordul vissza.”

A fejlődés néha egyenlő a megtorpanással, a haladás a visszafordulással? Nincs itt ellentmondás?
Hiszem C. S. Lewis gondolatának bölcsességét. Ha nem a debreceni gyorson ülök, minél hamarabb szállok le róla és keresem meg az igazi vonatomat, annál jobban járok. A hasonlatról a lényegre térve: Ha életem ura nem Isten, hanem a magam bálványaimtól remélek segítséget (saját képességeim, ügyességem, vagyonom, mások barátsága, segítsége, befolyása, stb.) akkor a rossz úton haladok, és minél hamarabb  fogadom el Jézus Krisztust és hiszek neki, annál hamarabb élhetek igazi értelemmel és igazi céllal teli életet.

Igyekezve hű maradni az újévi jókívánságok hagyományához, had osszak meg pár kapcsolódó jó hírt is a Bibliából:

1. Mindenki életében igenis létezik a cél, éspedig egy tökéletes életcél, melyet Isten maga tartogat nekünk és ígér meg igéjében: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás próféta könyve 29,11) Isten ugyanitt azt is ígéri, hogy ha keressük Őt, megtaláljuk, és ha kérjük Őt, meghallgat minket. Nincs szükség arra, hogy ha esetleg rossz úton haladunk, egészen a kiindulópontig kelljen visszaforduljunk! Van „levágás”, a jó sínpár a közelben van!

2. Az az Isten, aki a teremtésben csodálatos képességeket adott nekünk, nem hagy magunkra. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” (Példabeszédek könyve 16,9) De hogy Isten ezt megtegye, napi kapcsolatban kell lennünk vele. Soha, sehol nem működhet irányítás, ahol a kapcsolat nem élő.

3. Ha meg is kell álljunk, ha vissza is kell forduljunk, hogy Isten útjait megtalálhassuk, ha emberi haladáskényszerünket zavarja is a „topogás”, Isten mércéje szerint ez az igazi haladás és maga az élet. Isten az ilyen őszinte keresés után mindig kész új embert teremteni belőlünk – ez már nem is fejlődés, hanem mély átalakulás, metamorfózis. Ő mindig nyitva tartja számunkra a lehetőséget. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2. Korintusi levél 5:17) Az Újév első találkozásakor szeretném minden kedves olvasónkat bátorítani arra, hogy tegye fel az alapvető kérdést, miszerint jó úton jár-e. Az őszinte keresésben Isten csodákat fog cselekedni. Kívánom mindannyiunknak, hogy minél hamarabb találjunk rá, vagy találjunk ismét rá az egyetlen helyes útra, vagy ha már rajta járunk, járjunk rajta szilárdan és tántoríthatatlanul. Amiről a Szentírás lapjai szerint kiderül, hogy nem micsoda, hanem kicsoda: maga a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus.

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Illéssy János a GLS magyarországi szervezői csapatának operatív vezetője. A kezdetektől jelen van a GLS-ben. Pénzügy-számviteli szakember, tanár, a KEVE Társaság korábbi elnöke. Ezen írása a KEVE Monday Mannában jelent meg 2019. január 7-én.

Címke: , ,